Navracsics minisztériuma azzal vág vissza, hogy a civilek nem is konzultáltak velük az önazonossági törvény születésekor

Bár civil szervezetek sora és állampolgárok sokasága tiltakozik az önazonossági törvény hatályban maradása ellen, ez láthatóan nem hatja meg a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumot. Ahogy az sem, hogy legutóbb épp Nógrád megyében derült ki: a kormányhivatal által vizsgált rendeletek egy kivétellel mind diszkriminatívak voltak, ezért azokat meg kell semmisíteni. Közösen kiadott közleményükben azt írták a civil szervezetek: magát a törvényt is hatályon kívül kell helyezni, mert nem elszigetelt jogalkalmazási hibákhoz, hanem rendszerszintű diszkriminatív jogalkotáshoz vezetett. Az aláírók között van a Társaság a Szabadságjogokért, a Roma Sajtóközpont, a Polgár Alapítvány az Esélyekért, a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége, a Human Dignity in Action, a Magyar Helsinki Bizottság és az Amnesty International Magyarország.

A közleményről mi is beszámoltunk, erre válaszul küldte el reakcióját levélben a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium. Mint leszögezték: „A törvény marad, a törvénytelen rendeletek mennek!” A hivatal továbbá azt írta: „a Magyar Helsinki Bizottság honlapján megjelent azoknak a civil szervezeteknek a listája, amelyek a helyi önazonosság védelméről szóló törvény visszavonását sürgetik, de említsük meg azokat a civil szervezeteket is, amelyek kifogásaik ellenére nem jelezték ellenvetéseiket sem a hónapokig tartó országos konzultációsorozat időszakában, sem a törvény társadalmi vitájában.” Ezt követően a minisztérium ironikus gesztussal felsorolta a törvény visszavonását sürgető civil szervezeteket, majd azokat, akik nem vettek részt a társadalmi vitában. A két felsorolásba ugyanazokat tették: az összes fenti aláírót.

A civil szervezetek közleményében azt olvashattuk: „a törvény elfogadása óta tucatszám alkottak ilyen rendeleteket, elsősorban az ország szegényebb, romák lakta régióiban. A civil szervezetek folyamatosan monitorozzák a naponta szaporodó rendeleteket, tapasztalataik szerint lényegében azonos szövegezésű jogszabályok születnek, amelyek szinte mindegyike anyagi helyzethez, iskolai végzettséghez kötötte a településre való beköltözés lehetőségét. Gyakran még személyes meghallgatást is előírtak a letelepedés engedélyezéséhez, ami lehetőséget teremt az önkormányzat szubjektív, előítéletes döntésére. A rendeletek tehát nyilvánvalóan diszkriminatívak, hiszen társadalmi helyzet, vagyoni helyzet alapján különböztetik meg a beköltözni kívánó személyeket, közvetetten lehetőséget adva ezzel a roma emberek távoltartására.”