
Az év vicce: a túlhatalomtól tartó fideszes
Olyan márpedig nincs, hogy eddig Fidesz-bábok voltak, de most majd az alkotmányosság őreivé avanzsálnak. Aki a választás napjáig Orbán Viktor embere volt, az az is marad.

Olyan márpedig nincs, hogy eddig Fidesz-bábok voltak, de most majd az alkotmányosság őreivé avanzsálnak. Aki a választás napjáig Orbán Viktor embere volt, az az is marad.

A szélsőjobbon konszolidáló Orbán Viktor elismerően csettint.

Orbán Viktor szinte mindent le tud mosni magáról, de egy pedofíliával kapcsolatos ügyet soha.

Az érett többség megérti, nem lesz máról holnapra gazdasági csoda, és türelmes, szívós munkát kell belefektetnünk, amennyiben eredményt akarunk látni.

Talán lassan onnan nézve is egyre nehezebb nem észrevenni, hogy a király meztelen. Aki nem védelmet nyújt vert közösségének – illetve az elszámoltatástól okkal megriadt „nyulak” társaságának –, hanem őket emeli újfent pajzsként maga elé.

A Fidesz látványosan elégedetlenkedett, amiért a tiszás miniszterjelöltek meghallgatásakor egy képviselő csak négy perces időkeretet kapott. Pedig ennyi idő alatt akár tíz-húsz értelmes kérdést is fel lehet tenni.

Mi változott meg az életünkben április 12-én, amit ezután nyugodtan piros betűs napként ünnepelhetünk? Sok minden, és igazából semmi. És ezen a semmin csak mi, kizárólag mi magunk változtathatunk.

A jövő nem épülhet bólogató mamelukokra.

Új korszakra ébredünk. Ez a korszak nem lesz könnyebb a minap eltemetettnél. Mégis három okból reméljük (spes!), hogy jobb lesz.

Felszántják a propaganda jelképét, a híradónak már régóta nem nevezhető Tényeket, és behintik a helyét sóval. Mintha soha nem létezett volna. De ki vállalja a felelősséget azért, ami éveken át folyt ott? És a többi visszaélésért?

Balásy Gyula előadása katasztrófa volt? Akkor nézz, olvass, hallgass fideszes politikusokat!

Lesz itt valami, amivel sem az ügyészség, sem a bíróság nem tud majd mit kezdeni. Ez pedig az a félelemmennyiség és a hazugságáradat, amiről Balásy Gyula látványosan nem akar tudomást venni.

Az NKA botránya egy rakás közéleti újszülöttet pottyantott a fejünkre, akik az első levegővételükkel máris kikérik maguknak a pofátlan pénzszórást. Előző életükben olyan apróságokkal, mint a harácsolás, nem foglalkoztak, de most hirtelen megvilágosodtak.

Szögezzük le tehát itt és most, hogy a Tisza áradása mellett éppen a Fidesz-rendszer által gátlástalanul gyakorolt kontraszelekció az, amely a NER-t romba döntötte a választásokon.

Folytatódik a Nagy Nemzeti Nemszembenéző-show, az egyik új epizódban Lánczi András.

A Tisza Párt hitelességét vesztett ellenzékkel vág neki a kétharmadnak, így a saját önmérsékletén kívül a polgári társadalom, a civil szervezetek és a független sajtó szigorára hagyatkozhat.

A „nemzeti oldal” után itt az újabb nevetséges fideszes öndefiníció.

Aztán idővel kezdődhet újra a harc. Nem a parlamentben – Orbán pontosan tudja, hogy az általa alkotott játékszabályok lehetetlenné teszik az érdemi országgyűlési ellenzékiséget –, hanem az utcán.

Bár Hérakleitosz szerint minden változik, és nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, de a politika szennyét tekintve úgy tűnik, hogy mégis inkább a Prédikátor könyvének van igaza, azaz: nincs új a Nap alatt.

Amit most láthatunk – az összeomlás mértéke és dinamikája -, arra talán senki sem számított.

Orbán Balázs látványosan csúsztat: összekeveri a volt kormányfőre jellemző ködszurkálást, vélt történelmi szerepet az ideálokkal. Orbán Viktor annyit fényesítgette saját szobrát, hogy közben csak kormányozni felejtett el.

Szóltak a jogállamért? Szóltak a demokráciáért, a magánélet védelméért, a Balatonért, a János-kórházért, Sólyom László alkotmányjogi örökségéért? Szóltak a nemzet egységéért? A jegybanki vagyon kitalicskázása ellen? Szóltak azokért, akiket elgázolt a NER nevű úthenger?

Az eddig mindenkinél mindent jobban tudó, Lavrovhoz „ágybérletre” járó külügyminiszter képtelen szembenézni a felelősségével és azzal, hogy teljesen megérdemelten mi vár most rá.

Ez így olyan, mintha a gazdátlanná vált Jurassic Parkban kérdeznénk a Velociraptorokat, hogy ízletesnek találták-e a felhasított hasfalunkból kilakmározott belső szerveinket.

Maga Bayer Zsolt más műfajokban is alkotott, nem csak közéletiekben. Az élet most felkínálja a váltást. Meg lehet látni ebben a távlatot.

A józan polgárok egyik fő elvárása lehet az új kormánnyal szemben, hogy leszámoljon az értelmetlen hergeléssel és a kettős mércével, ami ellehetetleníti a vitákat, megbénítja a fejlődést és megmérgezi a hétköznapokat.