Új gyermekvédelmi munkacsoport: A politika közreműködése nélkül nem lehet felszámolni az erőszakot
Falakon Túl Munkacsoport néven zárt intézeti gyermekbántalmazásokkal foglalkozó civil munkacsoport alakult a Helsinki Bizottság kezdeményezésére. Szakmai javaslataikat tizenegy szakember írta azzal a céllal, hogy a Szőlő utcai intézetihez hasonló bűncselekmény-sorozatok megelőzhetők legyenek. Az elemzés szerzői rámutattak: a létszámhiány miatt lehetetlen küldetést próbálnak teljesíteni a gyermekvédelmi dolgozók, miközben keveset tudunk arról, mi történik a zárt intézmények falai között. Szerdai sajtótájékoztatójukon hangsúlyozták: a politika együttműködése nélkül nincs esély a változásra. A javaslatokat a választáson induló politikai pártoknak is elküldték.
A Szőlő utcai Budapesti Javítóintézetben és a bicskei gyermekotthonban elkövetett visszaélések rámutattak arra: sürgős reformra szorulnak a magyarországi gyermekvédelmi intézményrendszer és különösen a zárt és félig zárt intézmények, így a javítóintézetek, speciális gyermekotthonok, gyermekotthonok, valamint a fiatalkorúak börtönei – ebből indul ki a Falakon Túl Munkacsoport elemzése és javaslatcsomagja.
A közelmúltban napvilágra került visszaélésekre a szakemberek szerint rossz választ adott az állam, amely „az intézményrendszer meggondolatlan átszervezésével és áldozathibáztatással igyekszik lezárni a botránysorozatot.”
A Magyar Helsinki Bizottság évtizedek óta vizsgálja a fogvatartási helyek működésének jogszerűségét, és nyújt professzionális képviseletet olyan áldozatoknak, akiket hivatalos szervek dolgozói bántalmaztak. A társadalmi és szakmai igényt érzékelve, valamint a zárt intézetekben élő gyermekek iránti felelősség tudatában a Helsinki Bizottság olyan szakértői csapatot hívott össze, amelynek tagjai jól ismerik a rendszer működését és problémáit, és képesek konkrét, megvalósítható javaslatokat megfogalmazni.
A csoport tagjai Bárnai Árpád ifjúsági szakember, korábbi gyermekotthoni nevelő; Fellegi Borbála, kriminológus, a helyreállító igazságszolgáltatás szakértője; Fiáth Titanilla antropológus, börtönpszichológus; Herczog Mária szociológus, gyermekvédelmi szakértő; Ivány Borbála jogvédő, ügyvéd; Jánoskúti Boglárka gyermekvédelmi jogász, a Gyermekjogi Civil Koalíció vezetőségi tagja; Kuslits Gábor szociális munkás, gyermekvédelmi szakember; Molnár Anna, gyógypedagógus, kriminológus; Paulusz Bogáta büntetőjogász, ügyvéd; Pados Eszter pszichológus, kriminológus; Pető Attila gyermekvédelmi aktivista; Rácz Dominika gyermekvédelmi jogász, a Hintalovon Alapítvány Gyermekjogi Tanácsadás Programjának vezetője és Tóth Anita gyermekjogi programvezető.
Az általuk összeállított, hetven oldalas szakmai anyagot szerdán hozza nyilvánosságra a Helsinki Bizottság. Úgy látják: az anyag érdemben járulhat hozzá a rendszerszintű visszaélések, gyermekbántalmazások megelőzéséhez a zárt és félig zárt intézetekben.
Az anyag a gyermekvédelmi szakma szereplőinek, a társadalomnak és a politikai döntéshozóknak is szól – mondta a javaslatcsomagot bemutató szerdai, budapesti sajtótájékoztatón Zádori Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság kommunikációs munkatársa, aki hangsúlyozta: szakpolitikai támogatás nélkül nem fog változni a diszfunkcionálisan működő gyermekvédelmi rendszer, és civil jelenlétre is szükség lenne. – Ez a jelentés is mutatja, hogy a civil szervezetek képesek arra, hogy a problémák feltárása mellett megoldási javaslatokat is adjanak, mégis kitiltották az összes jogvédő szervezetet a zárt intézményekből – mondta.
Jánoskúti Boglárka, a Gyermekjogi Civil Koalíció képviselője arról beszélt: a kormány rendészeti eszközökkel reagált a gyermekvédelemben tapasztalható problémákra, a javítóintézeteket a büntetés-végrehajtás felügyelete alá helyezte, ami szerinte nem jelent megoldást. Felhívta a figyelmet: a gyermekvédelmi botrányokat követően a kormány vizsgálatot ígért az intézményrendszerben, de máig semmi nem derült ki az eredményről. Jó példaként Franciaországot említette, ahol a gyermekvédelmi botrányokat egy többpárti bizottság felállítása követte, amely 180 meghallgatást tartott és egy 93 pontos javaslatcsomagot készített egy év alatt. – A problémákkal való szembenézéshez független vizsgálatra van szükség, civil szereplők bevonásával, aminek az eredményét nyilvánosságra hozzák – mondta Jánoskuti Boglárka. A szakember a külső kontroll fontosságát hangsúlyozta, ami a zárt intézményekben jelenleg egyáltalán nem valósul meg. Hiányoznak szerinte a megfelelő protokollok azzal kapcsolatban, hogy hol és hogyan jelezhetik a gyermekvédelemben nevelkedő gyermekek a panaszaikat, úgy, hogy a bejelentések célt is érjenek.
Bárnai Árpád volt gyermekvédelmi dolgozóként úgy látja: lehetetlen küldetést vállal a gyermekvédelem, amikor kellő számú felkészült munkavállaló hiányában próbál meg gondoskodni a gyerekekről, akik ilyen körülmények között „intézményi elhanyagolást” szenvednek el, gyakran a családban elszenvedett bántalmazásokat követően. – Tizenkét gyermekre egyedül vigyázni akkor is lehetetlen küldetés, ha a gyermekek jól vannak. Ha nincsenek jól, akkor még a biztonságos felügyelet sem megoldható megfelelő számú felkészült dolgozó nélkül – mondta.
Pető Attila gyermekvédelmi aktivista azt emelte ki: a bántalmazás nem egy pillanat műve, hosszú folyamat, amiért nem csak a bántalmazó felelős, hanem a rendszer is, amely nem veszi időben észre a problémát.t
Ivány Borbála jogvédő és ügyvéd szerint a tizenegy szakemberből álló munkacsoport megtette, amit egy ilyen munkacsoport megtehet: letette az asztalra a javaslatcsomagot, egy olyan pillanatban, amikor szerinte a társadalom is nyitott ezekre a kérdésekre. Remélik, hogy a politikai döntéshozók megfontolják ezeket a javaslatokat. A Helsinki Bizottság a jövőben kidolgozná a zárt intézmények külső monitoringjának a módszertanát és a munkacsoport a külföldi gyakorlatokat is megvizsgálná. Ivány Borbála azonban megjegyezte: jelenleg a további elemzés is nehézségekbe ütközik a civil szakértők számára hiszen nem férnek hozzá iratokhoz, az intézmények nem teszik számukra lehetővé a dolgozókkal, illetve áldozatokkal való kapcsolatfelvételt sem. A szakember aláhúzta: az információkhoz való hozzáférés is politikai akarat kérdése lehetne.