Önmerénylet ultralight, avagy a Nagy Magyar Megúszás

Horthy Miklós meg akart úszni Hitler alatt, Kádár János meg akart úszni Brezsnyev alatt, mi van akkor, ha Orbán Viktor is meg akar úszni Putyin alatt?

Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, mi történt Szerbiában a Török Áramlat gázvezetéknél, a magam részéről már azon is csodálkoznék, ha a szerb hatóságok valaha előállnának bármilyen jelentéssel – láthatóan az egész sztori úgy kínos nekik, ahogy van, és mintha már a magyar kormány sem erőltetné a dolgot. Hiszen a körülmények, az időzítés, az „esetet” megelőző kormányzati retorika fényében valóban nehéz másnak gondolni az egészet, mint egy hamis zászlós hadműveletnek. (Micsoda boldogság, hogy a 2026-os választási kampányra ilyen felemelő fogalmakkal kell tisztában lennünk!)

Ennél jobban fékezett habzású önmerénylet-kísérletet viszont aligha látott a világ. Teljesen úgy tűnik, hogy a szervezők, ötletgazdák egyszerűen meg akartak úszni valami terhes „kötelességet”: legyen is „önmerénylet”, meg ne is. Innentől kezdve nyilván nem történhet semmi tényleges szabotázs vasárnapig, látva a Védelmi Tanács látványos összehívását, a katonák újabb kirendelését. (Eddig éppen ott miért nem állomásoztak egyébként, ha ennél „kritikusabb” infrastruktúránk nemigen van, mint azt magától Orbán Viktortól megtudhattuk? Ez nem Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter bűnös mulasztása?)

Az „önmerénylet kártya” tehát kijátszva, úgy, hogy valójában nem történt semmi. Ez jó hír. Egyben mutatja az „ezek mindenre képesek” kitétel abszurditását. Nem, nem képesek mindenre. Nem csak azért, mert a szó szerinti képességük hiányzik. Mert még mindig vannak gátjaik. De mi van akkor, ha „ők” valójában nem is akartak ilyesmit? Azt tudjuk több megszólalásból az elmúlt hetekből, hogy orosz részről nagyon is felmerülhetett egy ilyen drasztikus lépés lehetősége. Mi van akkor, ha nyomás volt a miniszterelnökön, hogy történjen valami? Hát történt is, meg nem is: a híres „magyar gógyi”, amit Orbán Viktor annyira szeret emlegetni. Egy barátom feltételezése: lehet, hogy az egész csak arra volt jó, hogy Moszkva felé kipipálhassuk: „Oké, Vlagyimir, mi tényleg megpróbáltuk, hát így sikerült…”

Ez tulajdonképpen beleillene történelmi hagyományainkba. Horthy Miklós revíziót akart Hitlertől, de úgy, hogy közben amíg lehet, megússza a hadba lépést, megússza a holokausztot. Kádár János hatalma biztosítását, felvevő piacokat és olcsó energiát akart Brezsnyevtől, de úgy, hogy közben meg akarta úszni a bevonulást Csehszlovákiába, meg akarta úszni valahogy az Afganisztán szovjet lerohanását követő nemzetközi feszültséget (dokumentumok igazolják, hogy a pártfőtitkár mennyire kiborult az agresszió miatt zárt körben). Orbán Viktor (milyen meglepetés!) felvevő piacokat és olcsó energiát akar Putyintól – de közben meg akarja úszni, hogy ő maga is Putyinná váljon. A magyar miniszterelnök nyilvánvalóan úgy tekint magára, mint akinek külön fejezete lesz az ország történelmében – saját meggyőződése szerint természetesen arany betűkkel írva. Ebbe egy voksolás előtti zűrzavar, szükségállapot, elhalasztott választás nyilván nem férne bele.

Vagyis: mi van akkor, ha ez az egész robbanószeresdi csak a szokásos Nagy Magyar Megúszás aktuális fejezete volt?

A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.