Elhunyt Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturg
Életének 89. évében elhunyt Radnóti Zsuzsa dramaturg-drámatörténész – jelentette be az Örkény István Színház a Facebookon. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész február 12-én lépett a nyolcvankilencedik életévébe.
Radnóti 1938-ban, Budapesten született. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-német szakán végzett, majd rögtön 1963-ban szerződtette a Vígszínház, ott dramaturgként kezdett dolgozni. Közel ötven évig ott is maradt, 2019-ig dolgozott a teátrumban, később pedig még folytatta vendégdramaturgként. Pályája során egyben számos egyetemen tanított, köztük az ELTE Irodalomtörténeti Intézetében, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint a Károli Gáspár Református Egyetemen. Sokat foglalkozott Spiró György munkásságával, valamint gondozta néhai férje, Örkény István hagyatékát.
A dramaturggal szinte pontosan négy évvel ezelőtt készítettünk interjút, miután nem sokkal korábban jelent meg életműkötete Megmozdult irodalom címmel. Sok szó esett az Örkény műveit is elérő cenzúráról, színpadi műveinek betiltásáról. Hogyan lehetett ezt elviselni? Minderről Radnóti Zsuzsa azt mondta: „Ha jó a dráma, akkor nagyon meg tudja szólítani az embert, sokkal intenzívebben, mintha egy könyvet olvasna. A hatalom pedig éber volt, dolgozott a cenzúra. Rengetegen figyeltek arra, nehogy »a szabadság ártó szelleme« átjusson a hálón, és színre kerüljön. Egy-egy előadásnak mégis sikerült. Ezt tudtuk, ennek mentén dolgoztunk.”
Szóba került továbbá a politizáló színház is, illetve az, miből van ma hiány. Radnóti így vallott: „Az irodalmi dráma, amit nem színházi emberek hoznak össze, hanem önálló írói műként létezik, sajnos most sokkal kevésbé virulens, mint korábban. Aki megpróbálja, az nagyobb rálátással akar vagy tud dolgozni. Ha ezt nem találja meg az író, akkor inkább nem is ír társadalmi aktualitásokról, inkább a múltba fordul vagy a jelennek egy kisebb szeletét vizsgálja. Több szakember barátom azt mondta, erről a korszakról még nem igazán lehet átfogóbb módon írni, mert nincsenek olyan meghatározó tendenciái, amiket jól meg lehet ragadni. Illetve annyira gyorsan változik minden, egyik napról a másikra, hogy lélegzethez sem lehet jutni, nemhogy átfogó erejű drámát írni. A mostani háborús korszakra ez halmozottan igaz.”
Olyan könyvei jelentek meg, mint a Cselekvésnosztalgia (1985), a Mellékszereplők kora: Magyar drámák a nyolcvanas években (1991), A próféta színháza (Füst Milán színházáról - 1993), a Lázadó dramaturgiák (magyar drámaírók portréi - 2003) és a Megmozdult irodalom (2021). Dramaturgként dolgozott Örkény István-, Weöres Sándor-, Csurka István- vagy épp Esterházy Péter-művek színpadra állításán. A Jászai Mari-díjat 1980-ban, a Kossuth-díjat 2017-ben kapta meg, 2003-ban pedig Érdemes művész lett.
Rengetegen figyeltek, nehogy „a szabadság ártó szelleme” átjusson a hálón
Radnóti Zsuzsa dramaturg, Örkény István özvegye a Tótékról, a háborúról, a „furcsa” nemzetünkről és a politikai támadásokról. Interjú!
Szerző
