A pap, aki mindig hősöket temetPREMIUM

Ismét egy kivételes ukrán koporsója előtt állunk. Neki köszönhetjük, hogy élhetünk, gondolkodhatunk és lélegezhetünk – kezdi a gyászbeszédet Tarasz Mihalcsuk a lembergi Szent Péter és Pál apostolok templomában. Az egybegyűltek ezúttal egy cserkaszi katonától, Viktor Kozarovtól búcsúznak, aki az orosz invázió első napjától az ukrán hadseregben harcolt.

Tarasz atya azonban már az ukrajnai háború valódi kezdete, vagyis 2014 óta tart gyászszertartást az elesett katonák emlékére. A pap a Frontlinernek azt mondja, számára minden egyes szertartás megtiszteltetés és kötelessége, hogy elkísérje utolsó útjukra azokat, akik hűséggel szolgálták a hazájukat az életük utolsó percéig. Beszédében a pap minden családhoz személyesen szól, még a katona hobbijáról is megemlékezik. Viktor Kozarov például imádott motorozni. A halálával két kislány maradt árván. Az ő támogatásukat szintén nagyon fontosnak tartja az egyház, így különféle programokkal segítik az apa nélkül maradt gyerekeket. A temetéseken Tarasz atya mindig elmondja a Szentírás egyik tanítását, miszerint nincs nagyobb szeretet annál, mint amikor valaki az életét adja másokért. Majd egy egyházi gondolkodó, Heorhij Koniszki szavait is idézi: amikor a remény felülmúlja a félelmet, megszületik a bátorság.